Olaszországban számos köz- és magánszemély vesz részt a végrehajtási eljárás egyes szakaszaiban, jóllehet a foszerep a bírósági tisztviselokre és a végrehajtó bíróra esik.

A bírósági tisztviselo legfontosabb kötelessége végrehajtható okirat végrehajtása az ítélet, a váltó, a kilakoltatás érvényesítése, az árverés lebonyolítása stb. -, míg a végrehajtó bírónak - amellett, hogy eljár minden olyan szembenállásban és vitában, amely a végrehajtás során jelentkezik - az a feladata, hogy felügyelje a végrehajtási eljárás végso szakaszát, akár közvetlenül, akár delegáltak által (miután döntés született a vagyontárgyak eladásáról).

Ki a bírósági tisztviselo?

Az olaszországi törvények 1. cikkelye értelmében a bírósági tisztviselok a "kézbesítési, végrehajtó és fellebbviteli hivatalhoz" (Uffici Notificazioni Esecuzioni e Protesti) tartoznak a cégbíróságokon belül, és ok a bírói rend kisegítoi.

ok hajtják végre a rájuk bízott törvényeket, amikor azokat elrendeli a bírói joghatóság, vagy akkor, ha azt kérvényezi a cégbíróság vagy az adott ügyben eljáró valamely fél. Ezekben a hivatalokban magánszemélyzet alkalmazása tilos. A bírósági tisztviselo olyan bírósági hatóság, aki a bíróság kisegíto funkcióit látja el, de saját önálló feladatainak is eleget tesz a polgári, az adminisztrációs és a bírósági hatáskörökön kívül.

Ezenkívül nem fogadhat el állást sem az állami, sem pedig a magánszektorban, nem végezhet kereskedelmi, ipari vagy bármely más szakmai tevékenységet, és nem tölthet be állást profitorientált vállalkozásnál.

A bírósági tisztviselo közalkalmazott, és nem a saját praxisának tulajdonosa, ahogy az más európai országokban megszokott. Munkája során az állami adminisztráció tokéjét és intézményeit használja fel, a cégbíróság fomagisztrátusának felügyelete alatt.

A bírósági tisztviselok az Ufficio Notificazioni Esecuzioni e Protesti - a "kézbesítési, végrehajtó és fellebbviteli hivatalban", avagy az U.N.E.P.-ben dolgoznak, amely minden fellebbviteli bíróságon, elsofokú bíróságon és az elsofokú bíróságok decentralizált részlegein megtalálható.

Az U.N.E.P.-ben három pozíció található, amelyek más-más gazdasági feladatot látnak el: ez az U.N.E.P. tisztviseloi, a bírósági tisztviseloi és a bírósági asszisztensi pozíció.

Az elso ketto foganatosítja a végrehajtási intézkedéseket és az árverést, a harmadik pedig a végrehajtási dokumentumokkal kapcsolatos elokészíto munkákat végzi el.

A bírósági tisztviselok munkáját jelenleg részben az 1959/12/15-ös 1229-es sz. elnöki dekrétum (Ordinamento, avagy jogszabály), részben pedig az országos kollektív munkaszerzodések szabályozzák.

A jogi szakirodalom számos esetben hangot ad annak a közkeletu véleménynek, hogy a bírósági tisztviselok és az állami alkalmazottak egyenrangúak.

Az egyik legújabb értelmezés szerint azonban "a bírósági tisztviselok, mivel a hivatalos munkaszerzodés szerint az állam alkalmazásában állnak, ezért közalkalmazottak, és jóllehet, ez nincs eloirányozva a szerzodésükben, a közalkalmazottak általános státuszát kell rájuk vonatkoztatni, hacsak az adott munka konkrét jellemzoi nem teszik szükségessé az egyéb közalkalmazottaktól való megkülönböztetést".

Annak ellenére, hogy az olaszországi bírósági tisztviselok ugyanolyan elbánásban részesülnek, mint a közalkalmazottak, mégsem tekinthetok teljesen azonosnak velük:

• a. nem vonatkoznak rájuk a munkaóra-eloírások - annak ellenére, hogy európai irányelvek és törvények határozzák meg a munkaórák maximális számát;
• b. fel vannak hatalmazva arra, hogy mások adókötelezettségeit és levonásait kezeljék a saját nevükben eljárva;
• c. feladataik elvégzése során saját gépkocsijukat használják;
• d. letétbe helyezik a biztosítékot, mielott hozzáfognak a tevékenységhez
• e. elvégzik a saját hivatalos költségeik adminisztrációját, ideértve a magánszemélyektol beszedett jövedelmek adminisztrációját is;
• f. finanszírozzák saját járandóságukat - a garantált minimumot - a magánszemélyektol beszedett pénzekbol;
• g. személyes polgári, bunügyi, adminisztrációs, fegyelmi, fiskális és monetáris felelosséggel rendelkeznek a feladataik elvégzése során;
• h. szabadon tevékenykedhetnek, így például tényleges összeget ajánlhatnak fel, bíráskodást és technikai tanácsadást végezhetnek, a hivatal vezetojének felhatalmazásával.

Milyen feladatokat lát el a bírósági tisztviselo?

A bírósági tisztviselo feladatainak jellege:

• polgári
• bunügyi
• bírósági hatáskörön kívüli

Bunügyi ügyekben a bírósági tisztviselo elsosorban az ügyiratok kézbesítésével foglalkozik; polgári ügyekben elsodleges feladata az az iratok kézbesítése , az ítéletek végrehajtása és más végrehajtható okiratok érvényesítése, amelyhez akár a rendorség segítségét is kérheti.

A bírósági hatáskörön kívüli ügyekben:

• óvatolás váltó vagy csekk esetén
• a bíróság hatáskörén kívüli dokumentumok kézbesítése (végrehajtási felszólítások, idézések);
• A hitelezo hivatalos megkeresése a tényleges összegek ügyében vagy idézéssel.

1. Az eljárás menete: "notificazione" és "significazione"

A "notificazione" (felszólítás) szó a latin "notum facere" kifejezésbol származik, ami azt jelenti, hogy "tudatára hoz".

A felszólítás célja ebben a kontextusban az, hogy a dokumentumról a címzett tudomást szerezzen, hogy így az eljárás kezdetét vehesse, és hogy élni tudjon védekezési jogával.

A "signification" (értesítés) vagy kézbesítés egy olyan intézményre hivatkozik, amely sok EU-tagállamban jelen van, de Olaszországban nincs: ez a dokumentum kézbesítésébol és az átvételi elismervény aláírásából áll.

Az olaszországi törvények értelmében a felszólítások érvényteleníthetok a felszólítási eljárással kapcsolatos okokra hivatkozva, és nem helyezhetok kilátásba kivételek arra vonatkozóan, hogy a címzetthez eljut-e a dokumentum.

A 80/2005-ös törvény hatályba lépésével és a további intézkedések végrehajtásával Olaszországban bevezették a telekommunikációs eszközök - fax és e-mail - és a digitális aláírás használatát, amelyeket a felszólítási és értesítési eljárásokban alkalmaznak.

A felszólítás polgári peres ügyekben történo kézbesítésérol a Pp. 137. cikkelye rendelkezik.

A PTK 138. cikkelye kimondja, hogy a bírósági tisztviselo normál esetben személyesen kézbesíti a felszólítást a címzett lakcímére, illetve, ha ez nem lehetséges, akkor oda, ahol a címzett tartózkodik, amennyiben ez a bírósági tisztviselo hatósági területén belül található.

Másfelol a 139. cikkely kimondja, hogy ha a kézbesítés nem a 138. cikkelyben meghatározott módon történik, akkor azt a címzett lakhelye szerinti törvényhatósági területen belül kell elintézni, legalább otthonában, valamint munkahelyén felkeresve ot.

Ha a személyes kézbesítés nem lehetséges az említett helyeken, akkor a Pp. 139. cikkelye lehetové teszi a dokumentum a címzettol eltéro személynek történo átadását is (az átvevo), ám az átvevonek olyan kapcsolatban kell lennie a címzettel, hogy a címzett majd biztosan megkapja azt.

Ezért az átvevonek a címzett rokonának kell lennie, vagy olyan személynek, aki az adott lakásban vagy munkahelyen dolgozik.

A törvényhozó tehát az átvevok körét a címzett rokonaira és munkatársaira korlátozta - vagyis azokra, akik a megadott helyen találhatóak -, akik a dokumentum átvételével és az átvételi elismervény aláírásával vállalják az ezzel járó jogi kötelezettségeket.

A kézbesítési helyen lévo személyek közül nem mindenki alkalmas a dokumentum átvételére a címzett ideiglenes távolléte esetén. A bírósági tisztviselonek olyan személyt kell választania átadás céljából, aki:

• családtag;
• a címzett lakásán dolgozó személy;
• a címzett irodájában vagy munkahelyén dolgozó személy;
• a felszólítások átvételéért felelos alkalmazott;

Ha nincs ilyen személy, akkor:

• a takarító;
• a szomszéd;

speciális esetekben pedig:

• a fobérlo vagy a címzett nevében eljáró személy.

A 196/2003-as törvényrendelet 174(3) cikkelye értelmében a felszólítást kézbesíto személynek biztosítania kell a személyiségi jogok megorzését, így gondoskodnia kell arról, hogy a felszólítás lezárt borítékban jusson el a címzetthez.

A kézbesítési helyet illetoen a Pp. 145. cikkelye - amely a 263/2005-ös törvény hatályba lépését követoen módosult - kimondja, hogy ha a címzett jogi személyiség, úgy a kézbesítésre a székhelyén kell sort keríteni vagy pedig - a 138. cikkely (személyes kézbesítés), a 139. cikkely (kézbesítés a lakcímen, az ideiglenes lakcímen vagy a vállalkozás székhelyén) és a 141. cikkely a szervezetet képviselo természetes személynek) alapján - annak a természetes személynek kell átadni, aki a jogi személyiséget képviseli, és aki az adott helyen rendszeresen megfordul.

Ha a dokumentum kézbesítésére tett kísérletek nem vezetnek eredményre, és sem a címzettnek (mert pillanatnyilag nem lehet ot megtalálni), sem pedig az átvételre jogosult személynek nem sikerül azt átadni, úgy a bírósági tisztviselonek a Pp. 140. cikkelyében szereplo módon kell a felszólítást kézbesítenie:

• a dokumentum egy példányát el kell helyezni a városházán;
• értesítést kell elhelyezni a címzett lakásának, irodájának vagy munkahelyének ajtaján;
• ajánlott, tértivevényes levélben el kell küldeni a felszólítást.

A Pp. 140. cikkelyében meghatározott felszólítási módtól eltéroen, a 143. cikkely ismeri azt az esetet, amikor is a címzett állandó lakcíme, ideiglenes lakcíme vagy munkahelye nem ismert.

A Pp. 143. cikkelye kimondja, hogy amennyiben a címzett állandó lakcíme, ideiglenes lakcíme és munkahelye nem ismert, és nincs jogi képviselo (a 77. cikkelyben meghatározottak szerint), úgy a bírósági tisztviselonek a következo módon kell kézbesítenie a felszólítást:

"a dokumentum egy példányának elhelyezésével a címzett legutóbbi lakcíme szerinti városházán (lezárt borítékban), illetve, ha ez nem ismert, a címzett szülohelye szerinti városházán.

Ha sem a legutóbbi lakcím, sem pedig a születési hely nem ismert, úgy a bírósági tisztviselonek az állami végrehajtói hivatal számára kell kézbesítenie a dokumentum egy példányát."

Ahhoz, hogy a kézbesítés érvényes legyen, fontos, hogy fontossági sorrend szerint, kizárásos módszerrel kizárjuk az egyes kézbesítési helyeket.

Olaszországban a helyzet másként alakul, mint egyes EU-tagállamokban, ahol a felszólítást személyesen kell kézbesítenie a bírósági tisztviselonek: itt a felszólítás személyes kézbesítése a dokumentum jellegétol függetlenül egyenrangú a postai úton történo kézbesítéssel.

Bizonyos esetekben ez utóbbi eljárás valójában kötelezo érvényu.

Az 1959. december 15-i elnöki dekrétum 106-os és 107-es cikkelye értelmében a bírósági tisztviselo postai úton kézbesíti a dokumentumokat az állami végrehajtási hivatalból azoknak a személyeknek, akiknek állandó lakcíme, ideiglenes lakcíme vagy munkahelye a joghatósági területen belül található; abban az esetben, ha a címzett lakcíme máshol található, akkor csak abban az esetben kell kézbesítenie a dokumentumokat, ha azok olyan eljárásra hivatkoznak, amelyek abból a bírósági körzetbol származnak vagy származhatnak, amelyek az adott bírósági tisztviselo körzetéhez tartoznak.

Ennek következtében, a dokumentum postai úton történo kézbesítésében illetékes kézbesítési, végrehajtó és fellebbviteli hivatal/U.N.E.P. beazonosításához figyelembe kell venni a következoket:

• az eljárásban illetékes bíróságot
• a kézbesítés helyét.

A bíróság hatáskörén kívüli dokumentumok postázása esetén nincs területi korlátozás.

Azt, hogy a címzett átvette a dokumentumot, a kézbesítés aláírt átvételi elismervénye igazolja.

A kézbesítési jelentés - "relazione di notificazione", közkeletu nevén "relata di notifica" - írásos reprodukciója a dokumentum teljes kézbesítési eljárásának.

A törvény nem teszi lehetové ennek a tanúsítványnak a pótlását, amely tanúsítja, hogy a dokumentumok kézbesítve lettek, mivel a "relata di notifica" az egyetlen olyan dokumentum, amely alkalmas a kézbesítés igazolására.

Meg kell említeni továbbá, hogy minden olyan tevékenységet, amelyet a bírósági tisztviselo folytat a kézbesítési eljárás során, fel kell tuntetni és bele kell foglalni a kézbesítési jelentésbe; a kérdéses jelentésben szereplo állításokat nem pótolhatja az értesítést végzo tisztviselo késobbi nyilatkozatokkal.

A kézbesítési jelentés hivatalos eszköz, és érvényesnek tekintendo, hacsak nem hoznak fel ellene csalási vádat, igazolva az alábbiakat:

• a bírósági tisztviselo tevékenységeit az eljárásokban,
• az o jelenlétében feljegyzett tényeket,
• és az általa kézhez kapott átvételi elismervényeket - a kívülrol jövo tartalmakra korlátozva.

ez esetben, amíg be nem bizonyosodik az ellenkezoje, a többi igazolás érvényesnek tekintendo, amennyiben a tények nem közvetlenül az állami tisztviselotol származnak, hanem másoktól - például a címzett állandó lakcíme, ideiglenes lakcíme vagy munkahelye, a cég székhelye, az átvevo nyilatkozata, miszerint a címzett lakótársa stb.

Abban az esetben, ha eltérés mutatkozik az eredeti dokumentum és a kézbesített példány között, a kézbesített példányban feltuntetett adatok a mérvadók.

Ez az alapelv nem vonatkozik azokra az esetekre, ha az eltérés csupán felületes és kiszurheto a kézbesített példány tartalmának átnézésével.

2. VÉGREHAJTÁS

Az olaszországi törvények értelmében a végrehajtáshoz a hitelezonek megfelelo okirattal kell rendelkeznie (lásd: 2.2.1). Ehhez az okirathoz további elo- követelmények is kapcsolódnak: a végrehajtás kezdeményezése elott a hitelezonek meg kell küldenie az adósnak egy "precetto" nevu dokumentumot, avagy a fizetési meghagyást.

Ennek a formalitásnak a célja, hogy az adós legfeljebb 90 napos határidot kapjon, hogy az magától, még a végrehajtás megkezdése elott eleget tegyen kötelezettségeinek.

Végrehajtható okiratok

A Pp. 474. cikkelye kimondja, hogy a végrehajtást kizárólag olyan végrehajtási jogcím megléte esetén lehet végrehajtani, amely biztos (vagyis létezik), fix (más szavakkal olyan adósság, amelynek mértéke meg van határozva) és esedékes (feltételek és kondíciók nélkül).

A végrehajtható okirat (amely bárminemu végrehajtás alapját képezi) az a dokumentum, amely bizonyítja a hitelezo követelésének létezését az adóssal szemben, és amely emiatt szükségessé teszi a végrehajtást a törvényekben lefektetett módon és korlátok között.

A 474. cikkely kétféle végrehajtási jogcímet különböztet meg:

1. Bírósági végrehajtható okiratok

• a. bírósági ítélet;
• b. intézkedések "és egyéb dokumentumok", amelyeket a törvény kifejezetten végrehajtási erovel ruház fel;

2. A bíróság hatáskörén kívüli végrehajtható okiratok

• c. hiteles magánszerzodések, amelyekben fel vannak tuntetve a pénzügyi kötelezettségvállalások;
• d. váltók és egyéb forgalomképes értékpapírok, valamint olyan dokumentumok, amelyeket a jog azonos erovel ruház fel;
• e. olyan dokumentumok, amelyeket a közjegyzo vagy más állami tisztviselo kézjegyével látott el.

A "precetto", avagy a fizetési meghagyás

A "precetto" egy ex parte dokumentum, amely hivatalos értesítés a végrehajtási jogcímbol adódó kötelezettségeknek való megfelelés érdekében, amelynek határideje nem kevesebb, mint tíz nap; ez a dokumentum arra figyelmeztet, hogy a kötelezettségek elmulasztása esetén végrehajtás fog indulni.

Ezért ez a hivatalos figyelmeztetés egy olyan dokumentum, amely elofeltétele a végrehajtásnak; a törvény ugyanakkor tesz bizonyos kivételeket ezen dokumentum alkalmazása alól - így például biztosítási intézkedések esetén.

A dokumentum ezenkívül kettos funkcióval is rendelkezik, felszólítja az adóst, másrészt felfüggeszti az elévülési jogot.

A fizetési meghagyás akkor veszti hatályát, ha kézbesítését követo kilencven napon belül a végrehajtási eljárás nem veszi kezdetét.

Ha az adós fellebbez a meghagyással szemben, akkor megszakítja a határidot; a felfüggesztés feloldásáról a Pp. 627. cikkely rendelkezik.

Végrehajtás

A végrehajtást alapvetoen a Pp. 3. kötet 2. fejezetének 1. szakasza (483. cikkely) szabályozza.

A Pp. ezen része azokat az alapveto szabályokat fekteti le, amelyek a zár alá vétel és a lefoglalás minden formájára vonatkoznak, így:

• a személyes tulajdon lefoglalására;
• a zárolásra;
• az ingatlantulajdon lefoglalására.

A Pp. 483. cikkelye kimondja, hogy a hitelezo az adós vagyonának lefoglalása érdekében tetszoleges végrehajtási módszert választhat. Ez lehet: a személyes tulajdon lefoglalása, zárolás vagy az ingatlantulajdon lefoglalása.

Ezek a kumulatív lehetoségek magukban foglalják azt, hogy a hitelezo számos különbözo fajta eljárással is élhet egyazon adós ellen, olyan értelemben, hogy a hitelezo jogosult egyidejuleg több intézkedést is foganatosítani ellene (pl. az ingó és ingatlanok kisajátítása), felgyorsítva ezáltal a követelés kielégítését.

A szükségesnél nagyobb kár okozásának elkerülése érdekében a jogalkotó rendelkezéseket hozott a védekezésnél felhasználható eszközökre és garanciákat adott az adósnak, hogy a végrehajtási hatóság beavatkozhasson a végrehajtási eljárásba - magával az adóssal szemben -, annak érdekében, hogy korlátozza a hitelezo által választott kisajátítás mértékét, illetve, ha ez nem sikerülne, maga a bíró által hozott döntést.

Vagyonnyilatkozatok

A 2006. február 24-i 52. törvény amellett, hogy elosegíti az adós vagyonának lefoglalását, bevezetett egy új eljárást, az ún. "dichiarazione patrimoniale"-t, avagy vagyonnyilatkozatot, azzal a céllal, hogy együttmuködésre kötelezze az adóst az eljárás pozitív végkimenetelének elosegítése érdekében; így alkalmazza a korrektség alapelvét (PTK 1775. cikkelye), és összhangban van a PTK 2740. cikkelyének rendelkezéseivel (az adós polgári felelosségvállalásai).

A Pp. 492. cikkelyének 4. bekezdése kimondja, hogy ha a bírósági tisztviselo megbizonyosodik arról, hogy az adós vagyona nem elegendo a hitelezo igényeinek kielégítésére (vagy úgy tunik, hogy a vagyon nem elegendo) - a végzésben feltuntetett összeg + 50% az eljárási költségekért -, akkor fel kell kérnie az adóst, hogy nevezzen meg más vagyontárgyakat, mint amik már ismertek, azok helyét feltüntetve, illetve olyan személyt, aki az adósnak tartozik.

A bírósági tisztviselo jelentést készít a muveletrol, amit az adós is aláír, miután megkapta a figyelmezteto levelet a PTK 388. cikkelyének megfeleloen (hamis állítás vagy mulasztás esetén).

A bírósági tisztviselonek meg kell kérnie az adóst, hogy készítsen vagyonnyilatkozatot (a Pp. 492. cikkely 4. bekezdésének megfeleloen), mihelyt:

• 1. a lefoglalt vagyontárgyak eloreláthatólag nem elégítik ki a követelést;
• 2. a felszámolási eljárás túl sokáig tartana
• 3. a lefoglalt vagyontárgyak nem elegendoek, mert más hitelezok közbeavatkozásának következtében.

Keresés nyilvános adatbázisokban

Az olasz törvényalkotó annak érdekében, hogy harmonizálja a törvényeket, és hogy az olasz bírósági tisztviselok azonos jogkörrel rendelkezzenek, mint a többi európai ország azonos beosztású személyei, felhatalmazta a bírósági tisztviseloket - a vagyonnyilatkozatok megkövetelése mellett - az adóhivatal nyilvántartási adatainak és más nyilvános adatbázisok adatainak hozzáférésére annak érdekében, hogy a bírósági tisztviselok felderíthessék az egyéb vagyonokat, és hogy azokat zárolni lehessen.

Ezenkívül abban az esetben, ha az adós kereskedelmi vállalkozó, a törvényrendelkezések kimondják, hogy a vagyonvizsgálatok a céges számlák ellenorzésére is kiterjedhetnek.

A bírósági tisztviselo a végrehajtási okiratok segítségével (végrehajtási lap és végzés végrehajtása), és a végzés feltételein belül felkereshetik a dokumentumokban feltuntetett helyeket a végrehajtási jogcím érvényesítése érdekében.

A végrehajtás idOzítése

A Pp. 519. cikkelye kimondja, hogy lefoglalásra nem kerülhet sor munkaszüneti napokon, ill. a Pp. 147. cikkelyében feltuntetett idopontokon kívül (7:00 elott és 21:00 után), hacsak a bíróság elnöke vagy a bíróság elnöke által kinevezett bíró erre felhatalmazást nem ad.

Mentesség a végrehajtás alól

A PTK 2740. cikkelye szerint az adós felelos azért, hogy eleget tegyen a saját tulajdonával kapcsolatos kötelezettségeinek.

Az adósnak ezen polgári felelossége tükrözodik a hitelezo azon jogában, hogy az adós minden tulajdonából kielégítheti követelési igényét.

Ez alól az általános szabály alól azonban vannak kivételek, amelyeket a PTK 2740. cikkelye tartalmaz: ezek a Pp. 514. cikkelyében és bizonyos, az adós ezen polgári felelosségébol származtatott törvényekben vannak összefoglalva, amelyek kizárnak bizonyos kategóriákat a személyes tulajdon kisajátításából.

Elsosorban a bírósági tisztviselo felelossége annak megállapítása, hogy az adós mely vagyontárgyai foglalhatók le; a lefoglalandó vagyon felkutatása során a bírósági tisztviselonek jogában áll kizárni tetszoleges tételeket a végrehajtásból. Ha a bírósági tisztviselo úgy ítéli, hogy egy adott vagyontárgy lefoglalható, ám az adós ezt nem így gondolja, akkor errol a vitás esetrol a végrehajtó bíró dönt.

A vagyon felkutatása

Ami az adós tulajdonának lefoglalását illeti, a Pp. 513. cikkelye ismerteti azt az utat, amelyet a bírósági tisztviselonek végig kell járnia az adós lefoglalandó vagyonának felkutatása során. Ennek menete a következo:

• az adós házában lévo ingóságok;
• az adós tulajdonát képezo egyéb helyeken lévo ingóságok;
• az adós nevén lévo ingóságok;
• nem az adós tulajdonát képezo helyeken lévo ingóságok.

Az adós nevén lévo ingóságok felkutatása olyan módszer, amely a végrehajtási eljárás és az adós házát érinto átkutatás szerves részét képezi.

Ahogy nincs megengedve az, hogy az adós kizárja a bírósági tisztviselot a lakásából, úgy az sem elfogadható, hogy az adós kivonja a lefoglalni kívánt vagyont az eljárás alól azáltal, hogy elrejti vagy magához veszi azokat. Ez olyan, mintha az adós felmentést kapna polgári felelosségvállalása alól.

Ha a vagyon felkutatását olyan helyen kell végezni, amely nem képezi az adós tulajdonát, akkor az ezen vagyon lefoglalási eljárása háromféle lehet:

• 1. olyan eszközök kisajátítása harmadik felektol - a Pp. 543. cikkelyében leírtaknak megfeleloen -, amelyek az adós tulajdonát képezik, de harmadik felek birtokában találhatók;
• 2. a bírósági tisztviselo közvetlen beavatkozása olyan harmadik felek területén, akik az adós vagyontárgyaival rendelkeznek, amikor a harmadik fél hozzájárul azok megmutatásához;
• 3. személyes tulajdon lefoglalása az adóstól, és a bíróság elnökének felhatalmazásával, amikor bizonyos vagyontárgyak nem az adós tulajdonában lévo helyen találhatók, hanem olyan helyen, amelyhez közvetlenül hozzáférhet.

A lefoglalni kívánt tételek kiválasztása

A Pp. 517. cikkelyének értelmében olyan tételek foglalhatók le, amelyek a bírósági tisztviselo véleménye szerint viszonylag könnyen és gyorsan pénzzé tehetok, figyelembe véve a végzés + 50%-os díjösszeget.

Ettol függetlenül a bírósági tisztviselonek elonyben kell részesítenie a készpénzt, az értékes vagyontárgyakat, a forgalomképes értékpapírokat és minden olyan dolgot, amely biztosan pénzzé teheto.

A lefoglalt vagyontárgyak leírása

A Pp. 518. cikkelyének elso bekezdése fontos rendelkezést vezet be a lefoglalt vagyontárgyak leírását illetoen: "A bírósági tisztviselo jelentést készít, amelyben feljegyzi a 492. cikkelyben hivatkozott végzést, és amelyben leírja a lefoglalt tételeket, azok állapotát, fényképekkel vagy más audiovizuális tartalommal illusztrálva."

A lefoglalt vagyontárgyak becsértéke

A személyes tulajdon elleni végrehajtás új törvényének hatályba lépésétol a törvényalkotó bevezetett egy új feltételt is a lefoglalandó vagyontárgyak becslésére.

Amíg korábban a vagyontárgy értékének becslése annak forgalmi értékéhez kapcsolódott, addig az új törvény értelmében a hivatkozási alapot a vagyontárgy feltételezheto realizációs értéke képviseli.

Ez azt jelenti, hogy a becslés során a bírósági tisztviselonek minél pontosabban meg kell becsülnie, hogy az adott tárgy mekkora értéket képvisel a piacon.

A becslésnél figyelembe kell venni a piaci keresletet és kínálatot az adott vagyontárgyra vonatkozóan.

A lefoglalt vagyontárgyak megOrzése

A lefoglalt vagyontárgyakat - ahogy azt a végrehajtási eljárás követelményei sugallják - folyamatosan és azonnal a bírósági tisztviselo részére kell bocsájtania az azok megorzéséért felelos félnek; a lefoglalt vagyontárgyak megorzéséért felelos félnek együtt kell muködnie az igazságszolgáltatással, aki közalkalmazotti minoségben jár el.

A lefoglalt ingóságok megorzésének intézményét a Pp. 65., 66., 67., 520., 521. és 522. cikkelye taglalja.

Eloször is meg kell említeni, hogy mihelyt a bírósági tisztviselo lefoglalja a pénzt, a forgalomképes értékpapírokat és az értéktárgyakat az 521. cikkely elso bekezdése értelmében, ezeket a vagyontárgyakat letétbe kell helyeznie a végrehajtási bíróságon.

Az elozo bekezdésben meghatározott vagyontárgyaktól eltéro vagyontárgyak esetén a bírósági tisztviselo az alábbi helyeket jelölheti ki a lefoglalt vagyontárgyak tárolására:

• a. azt a helyet, ahol a vagyontárgyak lefoglalása megtörtént (az adós telephelyét, illetve annak a harmadik félnek a telephelyét, akinél ezek a vagyontárgyak megtalálhatóak voltak);
• b. egy állami raktárt;
• c. egy harmadik felet;
• d. az Istituto Vendite Giudiziarie (bírósági árverezési intézet) telephelyét.

Értékesítés

A lefoglalás min. tíznapos intervalluma után a pernyertes fél vagy a követelésben részt vevo hitelezo kérheti a lefoglalt vagyontárgy értékesítését.

A végrehajtó bíró elrendelheti a lefoglalt vagyontárgyak nyilvános árverésen kívüli értékesítését vagy árverésvezeto közremuködésével.

A lefoglalt tárgyak a bírósági árverezési intézetre bízhatók, illetve - következo lépésként - egy másik olyan félre, aki a kérdéses területen tevékenykedik, hogy az árverésvezetoi minoségben eladhassa a vagyontárgyat.

Ha az értékesítés nyilvános aukción zajlik, akkor a végrehajtó bíró megnevezi az aukció helyét és idejét, és az aukció lebonyolításával megbízza a bírósági jegyzot, a bírósági tisztviselot vagy az ilyen ügyekben illetékes intézményt.

Ugyanezen intézkedés részeként a végrehajtó bíró - a 490. cikkely elso bekezdésében biztosított nyilvánosságon felül - elrendelhet különleges nyilvánosságot is.

Ezen túlmenoen a bíró elrendelheti, hogy a nyilvános nyilvántartásokba bejegyzett ingóságok árverését a Bírósági árverési intézet, a kerületi székhelyu jegyzo vagy ügyvéd végezze el.

Végül pedig a végrehajtó bíró dönt az értékesítésbol befolyó összegek szétosztásról.

Az ingatlanok lefoglalása

Az ingatlanok végrehajtási eljárásban történo lefoglalását a Pp. II. kötet, II. fejezet, IV. szakasza szabályozza (555 - 598. cikkely), illetve az I. fejezet rendelkezései (a kisajátítás általános rendelkezései).

Az ingatlan lefoglalásánál két fázist különböztetünk meg az eljárás során:

• 1) a lefoglalási dokumentum kézbesítése az adósnak;
• 2) Az adósnak szabályosan kézbesített fizetési felszólítás hiteles másolatának átvezetése az ingatlannyilvántartásba.

A foglalás hatálya a dokumentum kézbesítésének pillanatában áll be, az ingatlan nyilvántartásba történo bejegyzése funkciója hogy a végrehajtás harmadik féllel szemben érvényesítheto legyen.

Az ingatlan lefoglalásáról szóló dokumentum személyesen és postai úton egyaránt kézbesítheto.

Ha a címzett nem abban a kerületben lakik, ahol a lefoglalandó ingatlan található, akkor a kézbesítés a következo felek feladata:

• azé a bírósági tisztviseloé, aki az adott ingatlan helye szerinti végrehajtási bíróságon szolgál; a dokumentumot szigorúan postai úton kell eljuttatnia;
• alternatív megoldásként az adós helye szerinti végrehajtási bíróságon szolgáló bírósági tisztviselonek kell kézbesítenie a dokumentumot személyesen vagy postai úton.

A jegyzokönyv dönto fontosságúvá válik az ingatlan lefoglalásánál, mivel lehetové teszi a zálogosítást a hitelezo és a végrehajtásban résztvevo egyéb hitelezok számára.

Tekintve, hogy a zálogosítás lehetové tétele kulcsfontosságú a lefoglalásnál, a jegyzokönyv megléte mérvadó. A lefoglalás a jegyzokönyvezés pillanatától lép érvénybe, nem pedig a felszólítás kézbesítésétol számítva (lásd: PTK 2693. cikkely, ill. 2913. cikkely).

Miután a bírósági tisztviselo kézbesítette az ingatlan lefoglalásáról szóló dokumentumot, iktatnia kell az eredeti dokumentumot az illetékes bíróság lajstromában, hogy létre lehessen hozni a végrehajtási aktát.

Amikor a bírósági tisztviselo visszaadja a az iratokat a felperes félnek a lefoglalásáról szóló dokumentum egy hiteles példányával együtt, akkor a hitelezonek ettol kezdve tíz nap áll a rendelkezésére, hogy benyújtsa a végrehajtható okiratot, a fizetési meghagyást és - ha lehetséges - a jegyzokönyvet az illetékes végrehajtási bírósághoz.

A foglalástól számított 10 napos intervallum lejártakor (de 90 napon belül) a hitelezo kérheti a lefoglalt javak értékesítését.

Miután az adott fél benyújtott minden, a Pp. 567. cikkelyében meghatározott dokumentumot -az árverés kérelmezésétol számított 120 napon belül - a végrehajtási bíró a dokumentumok iktatását követo 30 napon belül kinevez egy szakértot, és kijelöl egy idopontot, amikorra beidézi a feleket a lefoglalt ingatlan értékesítése kapcsán.

A meghallgatáson a bíró - ha szükséges, szakérto vélemény kikérése után - meghatározza az értékesítés menetét; a felek meghallgatása után az értékesítést kiadhatja egy jegyzonek, ügyvédnek vagy mérlegképes könyvelonek (nem aukciós értékesítés).

Foglalás harmadik félnél

A harmadik félnél történo foglalást a Pp. 543-554. cikkelye szabályozza.

Ha a hitelezo olyan mozgatható vagyon lefoglalását kívánja véghezvinni, amely tudomása szerint az adós tulajdonát képezi, de harmadik fél tartja birtokában, a Pp. 543. cikkelyében lefektetett eljárások szerint kell eljárnia - kivéve, ha a harmadik fél önként átadja a tárgyakat a bírósági tisztviselonek.

Az ingóságok mellett ugyanez a törvénykönyv szabályozza az adós harmadik felek ellen irányuló követeléseinek lefoglalását.

A foglalás ezért az alábbiak ellen irányul:

• a. az adós harmadik fél által birtokolt pénze vagy az adós harmadik fél ellen irányuló követelései;
• b. az adós tulajdonában álló, de harmadik fél birtokában lévo ingóságok.

A foglalási dokumentum funkciója zálogjogot helyezni az adós követelésére az adós harmadik személy birtokában levo értékeit zár alá veteto személy kielégítése érdekében.

Az adós harmadik fél ellen irányuló követeléseinek, illetve az adós harmadik fél birtokában lévo tulajdonainak lefoglalása egy olyan dokumentum alapján történik, amelyet személyesen kell kézbesíteni a harmadik félnek (Pp. 546. cikkelye) és az adósnak a 137. cikkelynek megfeleloen.

Bár a foglalás számos tényezobol áll, a központi és dönto mozzanata a dokumentum kézbesítése.

Formailag a dokumentum két különálló részbol áll: az elso részt a pernyertes fél hozza létre, és a Pp. 543. cikkelyében felsorolt elemeket tartalmazza, míg a Pp. 492. cikkelyében meghatározott információk a második, bírósági tisztviselo által aláírt részben találhatók.

A foglalást nem csak a dokumentum kézbesítése véglegesíti, hanem a harmadik fél pozitív nyilatkozata, vagy a követelés bírói megállapítása.

Ez az a két olyan módszer, amely önmagában pontosan meghatározza, hogy a harmadik fél milyen tulajdonnal vagy vagyonnal rendelkezik.

A foglalási dokumentumnak tartalmaznia kell a harmadik fél és az adós idézését, amelynek alapján meg kell jelenniük a harmadik fél lakhelye szerinti bíróságon, hogy a harmadik fél nyilatkozatot tehessen az 547. cikkely szerint, és hogy az adós jelen legyen a nyilatkozat idopontjában; Ha a foglalás az 545 cikkely harmadik és negyedik paragrafusaiban meghatározott követelésekre irányul, a harmadik félne meg kell jelennie. Egyéb esetekben az 547 cikkelyben hivatkozott felperesnek szóló idézést is tartalmaznia kell az iratnak, amit 10 napon belül ajánlott levélben meg kell küldeni a hitelezonek.

Az 543. cikkely negyedik paragrafusa kimondja, hogy a harmadik félnek és az adósnak meg kell jelennie a harmadik fél lakhelye szerinti bíróság elott.

A magánszemélyek alkalmazottainak munkaviszonyából eredo lefoglalási kereseteket a Pp. 545. cikkelyének harmadik, negyedik és ötödik paragrafusa szabályozza. Amint azt említettük, ez az alábbiakat biztosítja:

• 1. "a magánszemélyek által birtokolt összegek, fizetések, illetve egyéb, munkával munkaviszonnyal együtt járó biztosítékok lefoglalhatók eltartási kötelezettség céljára az üggyel foglalkozó bíróság vagy a bíró által meghatározott mértékben.
• 2. Az összegek lefoglalásának költsége az államnak, tartománynak és helyi hatóságoknak tartozott adó egyötöde, és a költség minden követelés esetében ezzel megegyezo.
• 3. A fent jelzett okok együttes elofordulásából eredo lefoglalás nem haladhatja meg a megadott összeg felét.

A speciális eloírások egyéb korlátozásai azonban változatlanok maradnak."

RepülOgép és vízi jármu

A végrehajtást a Hajózási Kódex 4. kötetének V. fejezetében leírt speciális rendeletek, valamint a Kódexet foganatosító IV. fejezet szabályozza, amelyet az 1952. február 15-i 328. elnöki dekrétum hagy jóvá, amelynek értelmében nem lehet hivatkozni Polgári Perrendtartás végrehajtási szabályaira, kivéve abban az esetben, ha a hivatkozás a Navigációs Kódexre vagy annak végrehajtási szabályozásaira vonatkozik.

A Navigációs Kódex 650. cikkelye kimondja - repülogépek esetében a 2061i cikkely -, hogy a hajók és tengerjárók lefoglalását a hitelezo kérésére, a tulajdonosnak és a hajó kapitányának kézbesített dokumentum biztosításával lehet lefoglalni.

Ezért ha a lefoglalást hajókra vagy repülogépekre vonatkozik:

• a lefoglalás formáját nem a Pp. határozza meg: a bírósági tisztviselo nem rendeli el a hajó vagy a repülogép megkeresését és azonosítását a Pp. 513. cikkelye alapján;
• a végrehajtást kizárólag a Hajózási Kódex 4. kötetének V. fejezetében leírt speciális rendeletek, valamint a Kódexet foganatosító IV. fejezet szabályozza, amelyet az 1952. február 15-i 328. elnöki dekrétum hagy jóvá;
• a bírósági tisztviselo csak a megfelelo lefoglalási dokumentumot kézbesíti a tulajdonosnak és a hajó kapitányának.

Ingatlan tulajdon átruházásának végrehajtása (kilakoltatás)

A végrehajtható formájú végrehajtási okirattal rendelkezo hitelezonek a végrehajtás elott kézbesítenie kell az okiratot a fizetési felszólítással együtt.

A Pp. 608. cikkelyének elso paragrafusa - Az átruházás módja - kimondja, hogy a végrehajtás az értesítés kézbesítésével veszi kezdetét, amelyben a bírósági tisztviselo legalább tíz nappal elore értesíti a felet ingatlan elhagyási kötelezettségérol a végrehajtás pontos dátumának és idopontjának megadásával.

A végrehajtás a bírósági tisztviselo feladata, azonban ha a végrehajtás során nehézségek merülnek fel, lehetoség van bírói közbelépésre.

Ebben az esetben a Pp. 610. cikkelye szerint mindkét fél kérheti a végrehajtó bírótól a szükséges ideiglenes intézkedések megtételét.

A kijelölt napon és idopontban a végrehajtható okirattal rendelkezo bírósági tisztviselo elmegy a kiürítésre kerülo ingatlan helyszínére és foganatosítja az eljárást.

A Pp. 608. és 513. cikkelye alapján a bírósági tisztviselonek jogában áll és kötelessége kinyitni az ajtókat, tároló helyiségeket és tárolókat, felül kell kerekednie az adós vagy harmadik fél által tanúsított ellenálláson, illetve el kell távolítani a végrehajtást megzavaró személyeket.

Ha a bírósági tisztviselo találkozik a kilakoltatott személlyel vagy vele együtt elo másik személlyel, az elso hivatalos lépés, a körülmények függvényében, a kulcsok átadása, valamint a végrehajtáshoz nem kapcsolódó mozgatható tárgyak elszállítása; és annak biztosítása, hogy az kiürített ingatlanban ne maradjon érték, pénz vagy egyéb értéket képviselo tárgy- abban az esetben, ha a kilakoltatott személy kijelenti, hogy nincs másik ingatlan a birtokában, ahová a mozgatható tulajdon átszállítható lenne.

Ha a kilakoltatott személy nem tanúsít ellenállást, és önként átadja a kulcsokat, a bírósági tisztviselo a tulajdon átvételével folytatja; ellenállás esetén azonban a rendorséget hívja segítségért.

Ha a végrehajtás helyszínén nincs jelen senki a kilakoltatott személy képviseletében, és a bejárati ajtó zárva van, a bírósági tisztviselonek jogában áll eroszakkal behatolni, ha a kérelmezo félnek nem volt elofeltétele az, hogy a kilakoltatott személynek jelen kell lennie a végrehajtáskor.

Miután a végrehajtás elso szakaszának nehézségeit megoldotta, a bírósági tisztviselo a kérelmezo fél vagy az általa kijelölt személy tulajdonába helyezi az ingatlant.

A Pp. 609. cikkelye kimondja, hogy amennyiben az ingatlanban olyan mozgatható tárgyak vannak, amelyek a kilakoltatott fél tulajdonát képezik, és amelyeket nem szükséges átruházni a kérelmezo félnek - például bútorozatlan lakás - a bírósági tisztviselo, ha a kilakoltatott személy nem szállítja el ezeket, a helyszínén elrendezheti a mozgatható tárgyak orizetét, ha a kérelmezo fél ebbe beleegyezik, illetve elrendelheti azok elszállítását más helyszínre.

A teljesítés és nem teljesítés kötelezettsége

Ha egy adott forma végrehajtása nem vagyonhoz, hanem az adós teljesítményéhez kapcsolódik, az ilyen típusú végrehajtást a "obblighi di fare o di non fare" (teljesítés vagy nem teljesítés kötelezettsége) végrehajtásának nevezzük.

Az ilyen végrehajtás feltétele az, hogy a kérdéses tevékenység helyettesítheto legyen, más szavakkal, a hitelezon kívül más fél is teljesíteni tudja, ahogy azt a PTK 2931-2933. cikkelye és a Pp. 612-614. cikkelye meghatározza.

A 612. cikkely kimondja, hogy a végrehajtó bírónak ki kell jelölnie a végrehajtást végzo bírósági tisztviselot.

Az ilyen "személyes" átruházást - ügyrendi és ütemezési - összetettsége igazolja, amely a teljesítés vagy nem teljesítés kötelezettségének végrehajtásánál jelentkezhet.

Az a követelmény, hogy az eljárásért felelos személy nem lehet helyettesítheto, a bíróra is vonatkozik az eljárás bizonyos szakaszaiban - lásd például a Pp. 174. cikkelyét.

3. SürgOs intézkedések

A "provvedimento di urgenza", vagy sürgos intézkedés olyan eszköz, amely elorehozott védelemként szolgál olyan fél számára, aki élni kíván jogával, ahhoz hogy a jövoben ezen jogának érvényesülése ne sérülhessen a végrehajtáshoz szükséges ido miatt.

A sürgos jogorvoslatot szabályozó rendelet a Pp. 669. cikkelye; a biztosítási intézkedések végrehajtását illetoen számos eljárást határoz meg a cél függvényében:

• az átadási, kiürítési, teljesítési vagy nem teljesítési kötelezettségre irányuló intézkedések, ha gyakorlati végrehajtásuk annak a bírónak a mérlegelésétol függ, aki a biztosítási intézkedést meghozta, és aki a szükséges és/vagy megfelelo szabályok meghozatalával a végrehajtás eljárásait is meghatározza a joghatósági védelem hatékonyságának teljesítése érdekében;
• a pénz formájára vonatkozó intézkedések, amelyekre a Pp. 491. cikkelyének eloírásai vonatkoznak, ahol alkalmazható;
• zárlat, amelyre a Pp. 677. cikkelyének eloírásai vonatkoznak.

Amint az a végrehajtási folyamatra vonatkozó egyéb szabályokra mutatató hivatkozásokból kiderül, a sürgos biztonsági eljárás és a végrehajtás eszközei - néhány összeférhetetlenséget leszámítva - megegyeznek.

A sürgos biztonsági intézkedések hatálya széles köru, és amint arra már utaltunk, csak akkor engedélyezi ezeket a Bíróság, ha a hagyományos csatornák vagy egyéb védelmi intézkedések nem voltak megvalósíthatók.

4. Biztosítási intézkedések

Biztosítási intézkedések célja a végrehajtásra ítélt vagyon védelme mindaddig, amíg a hitelezo élhet a jogával.

Ehhez a lefoglalás végrehajtásának idopontját elorehozzák, az ítélet utáni lefoglalással hasonló következményekkel (Polgári Törvénykönyv, 2906. cikkely, 1. paragrafus).

A Pp. 671. cikkelye kimondja, hogy a "bíró a szóban forgó jog érvényesíthetoségének elvesztésétol való félelem esetében elrendelheti az adós ingóságainak, ingatlanjainak, illetve annak az összegnek vagy tárgyaknak a biztonsági lefoglalását, amelyekkel a hitelezonek tartozik, olyan mértékben, amilyenben a törvény engedélyezi a lefoglalást

A biztosítási intézkedést elrendelo határozat hatálytalanná válik, ha a kiállítástól számított harminc napon belül nem hajtják végre.

A lefoglalási rendelet a Pp. 474. cikkelyében hivatkozott érvényesítheto jogcímek egyike, de nincs szükség hozzá a bírósági jegyzo végrehajtásra felhatalmazó igazolása.

A Pp. 678. és 679. cikkelyei alapján az ideiglenes lefoglalás eljárásai az alábbiak:

• 1. ingóságok: ugyanolyan formában, mint az az adósnál történo foglalásnál (513. cikkely);
• 2. az adósnak fizetendo összeg: ugyanolyan formában, mint a harmadik félnél történo lefoglalás (543. cikkely);
• 3. ingatlanok: az intézkedésnek az ingatlan helye szerinti Ingatlan Nyilvántartásba történo átvezetésével.

A biztosítási intézkedés automatikusan lefoglalássá válik, ha a végrehajtó fél végrehajthatási záradékkal ellátott ítélethez jut.

5. Bírói zárlat

A "sequestro giudiziario" (lefoglalás) átmeneti intézkedés, amelyet a Pp. 670. cikkelye szabályoz, és amely nem védi a követelést vagy annak biztonságát vagyon formájában - mint biztosítási intézkedés -, hanem a vitatott tulajdonlású vagyon védelmére és megorzésére irányul, amikor a de facto folyamatban lévo ítélet annak gyakorlati kockázatával jár együtt, hogy a vagyon elértéktelenedhet, elveszhet vagy oly módon módosulhat, amely károsan befolyásolhatja a kérdéses jog végrehajtását.

6. A bírósági tisztviselO által nyújtott szolgáltatások díjai

A behajtási szolgáltatást kéro feleknek eloleget kell fizetniük a bírósági tisztviseloknek a díjakra és utazási költségekre, illetve a postán kiküldendo dokumentumok díjára (lásd 2002/115 Konszolidált Törvény a jogi díjakról).

A fizetendo díjat a törvény határozza meg, és a teljes összeg a címek számától függoen változik (2,58 eurótól két cím esetén, 12,39 euróig hatnál több cím esetén).

A fizetendo utazási költségeket a törvény határozza meg, amely a megtett kilométerek számától függoen változik: az összeg ésszeru (18 km-nél nagyobb távolság esetén a 4,36 euró, majd ezt követoen 6 km-enként 0,93 euróval emelkedik az összeg, vagy ennek töredékével nem kevesebb, mint 3 km-enként.)

Sürgos, aznap vagy másnap kézbesítendo dokumentumok esetében a díj és az utazási költség felével emelkedik.

Ingóságok és ingatlanok lefoglalására irányuló végrehajtások esetén és minden olyan dokumentumnál, amelyhez jelentés létrehozására van szükség, kivéve az óvási dokumentumot, egyszeri összeg fizetendo a bírósági tisztviselonek az alábbiak szerint:

• 516,46 - 2582,28 eurót meghaladó értéku ügyekre vonatkozó dokumentumok: 2,58 euró;
• 516,46 - 2582,28 eurót meghaladó értéku ügyekre vonatkozó dokumentumok: 3,62 euró;
• 516,46 - 2582,28 eurót meghaladó vagy meghatározhatatlan értéku ügyekre vonatkozó dokumentumok: 6,71 euró.

A végrehajtási dokumentumok esetében az oda- és visszaút költsége a kézbesítési értesítésben meghatározott díj kétszerese.

A végrehajtási bíró

A végrehajtási folyamatban a bíróság elnöke által kijelölt végrehajtó bíró:

• a) köteles megvizsgálni, hogy a végrehajtási eljárás a törvényesség elveinek megfeleloen történik-e, és bírói hatalomként biztosítja az alapveto alkotmányos jogok tiszteletben tartását;
• b) nem helyettesítheto más bíróval, kivéve abszolút jogi akadály vagy komoly kézbesítési követelmény esetén.

A bíró a végrehajtási eljárás során az ítéletet ex parte eljárás formájában hozza meg, de ha további információszerzés céljából összehívja a feleket (és egyéb érdekelt személyeket az adós és a hitelezo mellett), bírói ítélettel határoz.

Ha a törvény másképp nem rendeli, végrehajtó bírónak címzett kérelmek és kérvények a tárgyaláson szóban történnek, míg egyéb esetekben írásban kell ezeket benyújtani a bíróságon.

Ingóságok és ingatlanok lefoglalására irányuló végrehajtások esetén, az ügy az elé a bíró elé kerül, akinek a joghatósági területén a vagyon található.

Ha a végrehajtásra ítélt ingatlanok nem mindegyike esik egy bírósági kerületbe, a Pp. 21. cikkelye érvényes.

Az adós követeléseinek lefoglalása esetén az ügy az elé a bíró elé kerül, akinek joghatósági területén él a harmadik fél adós.

A teljesítés és nem teljesítés kötelességének végrehajtása esetén az ügy az elé a bíró elé kerül, akinek joghatósági területén a kötelességet teljesíteni kell.